Introduction - My first day in Seoul (Bemutatkozás - Első napom Szöulban)

Dear Reader. Kedves olvasó.

Welcome to my blog about South Korea.

Köszöntelek a Dél-Koreáról szóló blogomon.

I am a Hungarian traveler, lucky enough to spend ample time in South Korea to have enough to say about it on the Internet. I will bring pictures of the places I have visited, sharing my experience and accumulated knowledge. My posts will be written in English as well as Hungarian because it is a bit hard in my country to get Hungarian content about this wonderful country and I would like to make all of the information accessible in my mother tongue as a lot of the people surrounded by me had no opportunity to visit this amazing country yet and may only see them through my lenses and ink.

Egy szerencsés magyar turista vagyok, aki annyi időt tölthetett már Dél-Koreában, hogy az interneten eleget beszélhessek róla. Hozzáadok leírásaimhoz képeket a meglátogatott helyszínekről, megosztva tapasztalataimat, felhalmozott tudásomat. A bejegyzéseim magyar és angol nyelven is meg fognak jelenni, mert nálunk kicsit nehéz magyar tartalmat szerezni erről a csodálatos országról, és szeretnék minden információt elérhetővé tenni az anyanyelvemen, mivel sok ember körülvesz, akiknek még nem volt lehetősége meglátogatni ezt a csodálatos országot, és csak a lencsémen és a szavaimon keresztül ismerhetik meg

When I first set foot in Seoul in 2019, I had little to no knowledge about the country other than some food I tried at the hotel I worked at, which featured Korean cuisine as its main profile. Luckily I wasn't alone, there was a friend who I took the plane with and two friends who waited for us on the other side. I didn't have to worry about accommodation or basically anything else, which was a very fresh experience as I am famous among my family and friends for planning these trips down to the last tiny detail.

Amikor 2019-ben először lábat vetettem Szöulba, alig vagy egyáltalán nem tudtam az országról, csak néhány ételt próbáltam ki a szállodában, ahol dolgoztam, és amelynek fő profilja a koreai konyha volt. Szerencsére nem voltam egyedül, volt egy barátnőm, akivel felszálltam a gépre, és két barátnő várt ránk a másik oldalon. Nem kellett aggódnom szállás miatt vagy alapvetően semmi más miatt, ami nagyon friss élmény volt, mivel köztudottan az utolsó apró részletig megtervezem ezeket az utazásokat.

Needless to say, I was instantly swayed by the charms of Seoul: the contrast between the traditional and modern buildings, the constant buzzing on the streets in summer, bustling with a mixture of foreign and local life.

Mondanom sem kell, hogy Szöul varázsa azonnal elragadott: a hagyományos és a modern épületek kontrasztja, az állandó nyüzsgés az utcákon nyáron, ahol a külföldi és a helyi élet keveredik.

The jetlag was a real struggle, but we took a quick nap around midday and our friend went out to get us some food to last until we got to a proper meal in a restaurant. I still remember tasing the authentic kimbap half dozed off of fatigue in the cozy bed while making our plans for the late afternoon.

A jetlag legyőzése némi kűzködéssel járt, de dél körül gyorsan aludtunk egyet, és a barátunk kiment, hogy hozzon nekünk egy kis ennivalót ami kitart, amíg odaérünk egy rendes étterembe. Még mindig emlékszem, hogy a kényelmes ágyban a fáradtságtól félig elszundikálva autentikus kimbapot kóstoltuk, miközben terveztük a késő délutáni terveinket.

After getting ready, we waited for our other friend to get home. Stepping out into the nightlife was also an interesting and uplifting experience, with all the light of the shops and the music spreading across the streets of Hapjeong (a quarter of Seoul).

A készülődés után megvártuk, míg a másik barátunk hazaér. Az éjszakai életbe való belecsöppenés is érdekes és felemelő élmény volt, ahogy az üzletek fénye és a zene Hapjeong (Szöul negyede) utcáin terjedt.

Every corner we turned, the low-rise little shops lined up next to the parking cars, the smell of tasty food luring in the chattering and laughing people.

Minden sarkon, a parkoló autók mellett sorakoztak az alacsony kis boltok, a csevegő és nevető embereket ízletes ételek illata csábította.

Speedy green buses passed us as I took picture after picture of the skyscrapers in the distance, or the windows of small local shops, offering a little trinket to remember the trip.

Sebes zöld buszok mentek el mellettünk, miközben egyik képet a másik után készítettem a távolban lévő felhőkarcolókról, vagy a kis helyi boltok kirakatairól, amik egy kis csecsebecsét kínáltak az utazás emlékére.

We ended the stroll in a Korean BBQ restaurant that my friends frequent, called Pork University.

A sétát egy koreai grillétteremben fejeztük be, amelyet a barátaim gyakran látogatnak, Malac egyetem a neve.

We ate the very basics (as I've come to know) samgyeopsal (which is the underside meat and fat of the pork) and doenjang-jjigae (a soybean paste stew). Usually, the meat is cooked and chopped (with a scissor) by the guests but if they see you are a foreigner, they at least show you how you can do the grilling or check on you during the whole process.

A legalapvetőbb ételeket ettük (ahogy megtudtam), a samgyeopsal-t (ami a sertés alsó húsa és zsírja) és a doenjang-jjigae-t (szójababpörkölt). A húst általában a vendégek maguknak sütik és feldarabolják (ollóval), de ha látják, hogy külföldi vagy, legalább megmutatják, hogyan tud grillezni, vagy az egész folyamat során ellenőrzés alatt tartják a hús állapotát.

Either an ordering sheet is provided if the meat is brought by the waiter or there could be an all-you-can-eat option where you get the meat for yourself. Often these restaurants also have large boards displaying what meat and dishes are served. You may bring side dishes for yourself from a self-serve station.

Vagy rendelőlapot adnak, ha a húst a pincér hozza, vagy van egy all-you-can-eat lehetőség, ahol a húst magadnak szerzed be. Ezekben az éttermekben gyakran nagy táblák is vannak, amelyeken látható, hogy milyen húsokat és ételeket szolgálnak fel. Számos köret is van, amelyeket egy önkiszolgáló állomásról hozhatja magának az éhes személy.

Here is what an ordering sheet looks like:

Így néz ki egy rendelőlap:

And just like that, my first day in Seoul ended happily and well-fed. I was so excited to wake up the next morning and thoroughly explore the whole city.

Az első napom Szöulban boldogan és jóllakottan ért véget. Nagyon izgatott voltam, hogy másnap reggel felébredjek, és elkezdjem tüzetesen felfedezni az egész várost.

I sincerely hope this first entry piqued your interest, and you'll wait for other posts. I cannot wait to hear about your own experiences and please raise any questions in the comments also.

Őszintén remélem, hogy ez az első bejegyzés felkeltette érdeklődésedet, és várni fogod a további posztokat. Alig várom, hogy hallhassak a saját tapasztalataidról, és kérlek, tedd fel kérdéseit is a megjegyzésekben.